Minden Egy, Aki Engem lát, az Atyát látja

Ez az egyik leggyönyörűbb, legszebb és legfőképp legtartalmasabb idézet Jézustól, amin úgy tekintünk keresztül hogy igazából nem kerül megértésre.  Ha azonban már éljük az egy igazat, és így nézzük meg mit is tartalmaz ez a kijelentés, megláthatjuk, hogy nem egyszerűen egy személynek, a bűnös embernek szóló kis útmutató abban ügyben, hogy ne keseredjen el az Istenkeresés eredménytelenségében, a bajban, csak higgyen és képzeljen el egy jótevőt, aki abban az esetben, ha pont ezt, amit Ő mond (Krisztus) elképzeli, meg is menekül. Nos, lehet hogy egy jó ideig ez segíthet is, de ez még a világtól nem választ el, és csak az embernek ad némi gyógyírt a hétköznapi életéhez.

 Az örömhír, az evangélium azonban más, ennél jóval több, és gyökereiben változtatja meg a nézőpontunkat ( hitünket ).

Nézzük mit is jelent ki itt Krisztus. 

Röviden és egyszerűen: Az Isten, a teljes egység milyenségét, ( AZ EGYET ) annak általunk való megtapasztalását. Egy mondatban! 

De igazából hogy is teszi ezt? Elsőként nekem az tűnt fel, hogy saját magát, mondhatni kihúzza képletből, azzal az állítással, 'Aki engem lát, az Atyát látja' tehát Ő, Krisztus nincs is ebben az értelmezésben, hiszen Ő azt mondja, ha valaki meglátja Őt, az tulajdonképpen nem is Őt látja, hanem az Atyát,, ""vagyis az egyet"". Ez nagyon fontos rész, és azt hiszem már ezen is úgy száguldunk keresztül, mármint ennek a megértésén, mintha ott sem lenne. Valószínűnek tartom, hogy az emberek, mikor ezt olvassák, igazából nem értik meg azt, hogy itt arról beszél, amit máskor is kijelentett, miszerint, ' Én és az Atya egyek vagyunk ' . Vagyis az egyről, az egy valamiről beszél. Valahogy az emberben ez nem tudatosul és nem mélyül el.  Pedig ez fontos. Nagyon. 

Krisztus ezen kijelentés olyan , mintha csak erről lenne szó, ( Ő és az Atya egy)  ez lenne a fontos, és már ezt sem értjük. A kijelentése elsőre úgy tűnhet, erről szól, egy mondani valója van, egy  fajsúlyos részből áll,  nincs is más tartalma. 

Úgy van felfűzve a mondanivaló, egyetlenegy mondatra, pár szóban, hogy a figyelmünk először a vigasztaló részére tekint, utána arra amit Ő kijelent magáról és az Atyáról, amiben már ugyan benne vagyunk, de addig amíg a megigazultság nem történt meg, nem érthetünk meg, ( el van rejtve ) miszerint mi nem kívül állóak , hanem szerves részei vagyunk ennek a kijelentésnek, mégpedig teljes egységben!

Szóval menjünk tovább, ugyanis ami végképp kimarad ennek a kijelentésnek a tanulmányozása, megértése közben, az az, hogy van itt még valami. Pontosabban  valaki. Te.

Igen, Te,,, ( vagyis én ) . Merthogy azt mondja: ' Aki Engem lát... ' tehát van valaki, aki Őt látja..... Ez már három valaki! Na akkor most ki kicsoda?

Mi is a fő hangsúly? Azt hogy aki engem lát, az Atyát látja, vagyis Ő és az Atya EGY. 

Annak a kijelentése, hogy Ő és az Atya egy.

És ez így van, Ő és az Atya EGY. Nincs kettő. Pont.

De itt van ez a valaki, aki ezt látja, ki Ő? És Ő hol van, ha nincs kettő csak egy? 

HA LÁTOD A KRISZTUST, AZ ATYÁT ÉS ŐT LÁTOD, AMI EGY ÉS NEM KETTŐ. HA EZT LÁTOD, HOGY EGY, AKKOR TE HOGY LEHETNÉL HARMADIK? AKI AZ EGYET LÁTJA, CSAK AZ EGYBŐL TUDJA LÁTNI. VAN HÁROM, ÉS NINCS. Krisztust látom, vagyis ha Őt látom, azt látom amit Ő lát, mert másként NEM láthatom meg Őt!   És Ő azt látja, én és az Atya egyek vagyunk, vagyis ha én és a Krisztus egyek vagyunk, ( megszületett bennem ),  akkor én és az Atya egyek vagyunk, hiszen ezt a Krisztus mondta, aki egy az Atyával.

 Az egységet, csak az egységben lehet látni. Megvalósul ugyan, hogy valaki látja, valaki lát valamit, de ezen a ponton eltűnik az értelmezése mindennek, egyszerűen minden csak van, az összes értelmezés nélkül. Igazából ez a hőn áhított megértés, vagyis megtérés, megigazulás. A helyes látásmód. Ez az, amit nem lehet sem átadni, sem tanítani, mert nem valami el- és megfogható valami, és megtanulni sem lehet. Minden amit érzékelsz, az benned van, mert már a Krisztusban ( Az Igazságban ) vagy, a Krisztus pedig az Atyában, vagyis minden az egyben van. Ennyi. Semmi petárda, cirkuszi műsor, ünneplés, és extázis. Ez az Önmaga egyszerűségében ismerődik fel, és ez adja azt az Isteni nézőpontot, amit magunkon keresztül csak a legnagyobb alázattal tudunk elfogadni, miszerint minden úgy van, ahogy van, és isten végtelen kegyelmében és természetében létezik.

Két eset van. 

Az egyik: Erről tudsz. És éled, Isten kegyelméből.

A másik: Erről nem tudsz. És nem éled, Isten kegyelméből.

Igen, minden Isten kegyelméből van, ez is, és az is, ne kérdőjelezd meg, talán ez az első, amit kegyelemből felismerhetünk.

Paradox, mert ugyan megvalósul ami le van írva, mármint a megtapasztalása annak, hogy van valaki, aki ezt látja, és még sincs. 

Kicsit még ennél is tovább mennék, mármint hogy van-e egy, vagy még az sincs. 

Ugyanis az emberi elme, az egy meghatározásakor, azonnal úgy értelmezi, hogy ha egy van, akkor van  kettő. ( Ez fontos, kérlek olvasd el még egyszer ) DE ! Ha azt mondom még egy SINCS , ez az elme számára már elviselhetetlen, hiszen mindenáron ragaszkodni akar az elképzeléséhez. És hogy leleplezzük  azt, hogy Istent még mindig csak elképzeljük, úgy tehetjük meg, hogy megnézzük mi az ami az elme működésére jellemző, ( Lebuktatjuk az elmét ) hogy abból indultunk ki. 

Az elme számára, itt kezdődik az Isten káromlás, mert még mindig ragaszkodik 1VALAMIHEZ1. Olyat mondani hogy nincs egy sem, végképp elviselhetetlen az elme számára. Én azonban azt mondom, légy bátor, a bátornál is bátrabb és üsd ki az elmét. Ha már azon vagy, Istent felismerd tegyél meg mindent. Mit veszíthetsz? Semmit! 

2Isten még soha senki nem látta.2  Vagyis megnyilvánult formaként ( elképzelésként ) SOHA nem fogjuk megtapasztalni. Isten az elmén túl van. 

Ez a feladás.  Amikor minden elképzelést feladsz arról, milyen legyen, Te milyen vagy, mi a jó, mi a rossz. Mert itt nincs válasz, és meghatározás, kicsoda micsoda Ő, mit akar, és azt hogy. Itt már nincs elmejáték. Még azt is feladod, hogy van egy. 

Ez a teljes csend.

Írta: Jobb Lator. 2023 02 19

 197Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok." 8Erre Fülöp kérte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk." 9"Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? 10Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. 11Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek. 12Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, 13s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, 14bármit kértek a nevemben, megteszem nektek.