Fogalmak tisztázása

                                                                                   Újjászületés vagy Kiüresedés?

Sokszor előfordul ( velem is ), hogy a különböző fogalmakat, amikkel a lelki úton találkozunk, nem értjük. 

Nekem  sincs a fejemben olyan rend, mint egy képzett teológusnak, vagy buddhista tanítónak, ez nagyon sokáig zavart, de valahogy rá kellett jönnöm, hogy nekem szükségem van valamiféle együgyüségre, hogy ne a lexikont tömjem bele szerény képességű elmémbe, hanem inkább, szinte kényszerűen, megéljem azt ami ott pediglen írva vagyon. 

A legújabb Krisztus követése kiadása könyvben például rögtön tetten érhetjük a fennhéjázó ego ama megynyilvánulását, miszerint az együgyü embernek szüksége van az egyszerű szavakra, hogy megértse az evangélium mégoly bonyolult, és nehezen érthető üzenetét, és hát tulajdonképpen ezért is született K Tamás egyszerű szavaival megírt könyvecske. 

Ha valaki kíváncsi arra, hogy ezt hol leli fel, akkor annak elmondom: A kék ( legújabb kiadás ) bevezető szövegében. 

Ha az nincs meg, és nem akarod megvenni, akkor hallgasd meg a Youtubon, ennek a könyvnek a felolvasott verzióját, mert fenn van. Egy hölgy olvassa fel gyönyörűen. Íme a link:  https://www.youtube.com/watch?v=vtAnogCSWt4

Minden részhez kigyűjtöttem (  kereső segítségével ) azokat e neveket, akikkel találkozol ha kutakodsz.

 Most nézzük meg, mik azok a fő fogalmak amikben a fő irányokban találkozunk.

  1. Advaita és Buddhizmus, non dualitás: 

A Kiüresedés (Shunyata / Neti-Neti) 

Az alapfelfogás: Itt nincs szépítés. Azt mondják: amit te "énnek" hívsz (a neved, a múltad, a bűneid, a vágyaid), az egy teljes tévedés. Illúzió (Maya). 

A módszer: A Neti-Neti ("Nem ez, nem az" vagy ki az?, mi az? "). Elkezded lehántani magadról a rétegeket. "Nem a testem vagyok, nem a gondolataim vagyok, nem a szerepeim vagyok." ( itt a szerepeimnél megjegyezném, ez az amivel még mindig nem vagytok tisztában. )

Itt jön az első tévedés, amivel szinte mindenki küzd akivel eddig találkoztam, és mindegy hogy éppen a szimpatizánsa a "személytelen" vallásnak, vagy ellenkezője. Ugyanis a kiüresedés nem a nihil,  és nem a nem létezés megtapasztalása, hanem az elképzelt én halála, és egyben újjászületése az eredeti létezőnek.

Vagyis, az Önvaló ( Atman ) hogy Ő nem azonos a sárral, a mocsokkal, és egyetlen egy szerepével sem, legyen az csábító és szép, vagy akár olyan, amit eddig tagadott, de nem mint Önvaló tagadott, hanem egy másik szerepéből, a jó szerepéből nyomott el.

Ez  a tiszta állapot, ami viszont soha nem tudja azonosítani magát, és megfigyelni sem, mert abban a pillanatban, ha  megfigyelve van, az már nem az Önvaló.   

Az Advaita, non-dualitás és buddhizmus, számos dologban hasonlít egymásra, de a megvalósult vallásban számos eltérés van köztük. 

Ilyen nevekkel találkozhatsz ezen az úton

1. Gautama Sziddhártha (A Buddha): A történelmi Buddha, aki Észak-Indiában élt. Ő az "Ébredett", aki felfedezte a Négy Nemes Igazságot és a középutat. Minden tőle indul. Ánanda: Buddha unokatestvére és legkedvesebb tanítványa. Kiváló emlékezőképessége volt, neki köszönhetjük, hogy a tanítások (szútrák) fennmaradtak, mert ő mondta fel őket az első zsinaton. Bodhidharma: Egy félig legendás indiai szerzetes, aki elvitte a buddhizmust Kínába. Ő a Zen (Csan) buddhizmus megalapítója. A legenda szerint 9 évig nézett egy falat a Shaolin kolostorban, mire megvilágosodott. Padmaszambhava (Guru Rinpocse): A "Lótuszban született". Ő vitte el a buddhizmust Tibetbe, ahol a tibetiek második Buddhaként tisztelik. Ő honosította meg a tantrikus, misztikus elemeket. Nágárdzsuna: Az egyik legfontosabb filozófus (2. század). Ő dolgozta ki az Üresség (Sunyatá) tanát. Azt tanította, hogy semminek nincs önálló létezése, minden összefügg. Csonkhapa: A tibeti buddhizmus "sárga süveges" (gelugpa) iskolájának alapítója. Ő rakta le a rendszerezett tanulás alapjait, a jelenlegi Dalai Láma is az ő iskolájához tartozik. Milarepa: Tibet leghíresebb jógija és költője. Fiatalon fekete mágiát gyakorolt és gyilkolt, de később megtért, és hatalmas szenvedések árán, egyetlen élet alatt világosodott meg. Az ő története a "mocsárból a fényre" klasszikus példája. Dógen: A japán Szótó Zen alapítója. Ő vezette be a Zazen-t (csak ülés), ahol nincs cél, nincs mantra, csak a tiszta jelenlét és megfigyelés. Avalókitésvara (Csenrezig / Kuan-jin): Bár ő egy bódhiszattva (megvilágosodott lény, aki másokon segít), neve mindenhol ott van. Ő a Végtelen Könyörület jelképe. Kínában női alakban (Kuan-jin) tisztelik. A Dalai Láma (Tenzin Gyatso): A legismertebb élő alak. Ő Avalókitésvara földi megtestesülése a tibetiek szerint. A modern világban ő képviseli a buddhizmus arcát: a kedvességet és a józan észt.

Advaita:

1. Adi Shankaracharya (Sankara): A 8. században élt, ő a "nagy rendszerező". Azt tanította, hogy "Brahman (a végső valóság) igaz, a világ illúzió, és az egyéni lélek nem más, mint maga Brahman." Ő alapította meg a legfontosabb szerzetesrendeket Indiában. Ramana Maharshi: A modern kor egyik legnagyobb bölcse. 16 évesen átélt egy halálélményt, ami után rájött, hogy ő nem a test. Az Átma-Vicsára (Ön-kutatás) módszerét adta: folyamatosan azt kell kérdeznünk: "Ki vagyok én?" Nem beszélt sokat, a jelenléte maga volt a tanítás. Nisargadatta Maharaj: Egy egyszerű cigarettaárus volt Bombay-ben, aki a legmélyebb felismerésig jutott. Az ő könyve az "I Am That" (Én az vagyok) a non-dualitás alapműve. Nyers volt, közvetlen és nem tűrte a mellébeszélést – pont, mint te. H.W.L. Poonja (Papaji): Ramana Maharshi tanítványa volt. Ő hozta be azt a radikális stílust, hogy a megvilágosodás nem a jövőben van, hanem most, ebben a pillanatban, csak abba kell hagyni a keresést. Rengeteg nyugati tanító (köztük Mooji) tőle indult. Mooji (Anthony Paul Moo-Young): Papaji tanítványa, ma az egyik legismertebb mester. Nagyon egyszerűen, képekkel és "meghívásokkal" (invitations) segít rámutatni a Tanúra, aki minden szerepet és érzést megfigyel. Nála sokat hallhatod a "Be empty" (Légy üres) kifejezést. Gaudapada: Sankara mesterének a mestere. Ő írta az első jelentős összefoglalót az Advaitáról. Ő ment a legmesszebbre: azt tanította, hogy valójában semmi sem jött létre, minden csak a tudat játéka. Robert Adams: Szintén Ramana Maharshi tanítványa volt. Ő vitte el az Advaita tiszta, csendes tanítását Amerikába. Szerinte a legnagyobb tanítás a csend. Ramesh Balsekar: Nisargadatta Maharaj tanítványa. Ő hozta be a modern pszichológiai nyelvezetet: sokat beszélt arról, hogy nincs "cselekvő" (doer), minden csak történik a tudatban. Ez sokat segíthet neked a "nem én irányítok" érzés megértésében. Swami Vivekananda: Bár ő a Yoga és a Vedanta több ágát is képviselte, ő tette világhírűvé az Advaita alapgondolatát, miszerint minden ember lényege isteni, és a vallások csak különböző utak ugyanahhoz a csúcshoz. Siddharameshwar Maharaj: Nisargadatta Maharaj mestere. Ő dolgozta ki a "Madárutat" (vagyis a gyors utat), ami nem hosszú aszkézisen, hanem az intellektuális megértésen és azonnali felismerésen a

A Tisztulás: (Bhakti / Szolgálat)

 Az alapfelfogás: 

Nem az éneddel van a baj, hanem a hamis egóddal (Ahankara). Azzal a részeddel, ami azt hiszi, ő az élvező és az irányító. 

A módszer: Istennek odaadó szolgálattal, mantrával, behódolással. egyszóval:  tisztítás. Nem elpusztítani akarják az énedet, hanem "meggyógyítani". A hamis egót (ami elválaszt Istentől) le kell cserélni a valódi azonosságra. 

 Lényege: Itt nem a semmibe lépsz, hanem a szeretetteljes kapcsolatba. Felismered, hogy a valódi éned nem a hamis egó, az össszes szerepeddel, hanem az ISTEN szolgája. 

Srímati Rádhárání: Ő Krisna női energiája, a Bhakti (odaadás) megtestesítője. Azt mondják, Krisnához csak rajta keresztül vezet az út, mert ő képviseli a legtökéletesebb, önzetlen szeretetet. Sri Csaitanya Maháprabhu: A 15. században élt, ő Krisna "arany" inkarnációja. Ő hozta el a Sankírtana mozgalmat (a szent nevek éneklését). Azt tanította, hogy Isten és az egyéni lélek egyszerre azonos és különböző (Acsintja-bhéda-abhéda). A Cshé Gószvámi (Hat Gószvámi): Csaitanya Maháprabhu közvetlen tanítványai, akik Vridávanban (Krisna szülőföldjén) felépítették a templomokat és leírták a bhakti tudományát. Olyanok ők, mint a kereszténységben az apostolok. Bhaktivinoda Thákura: A 19. század végén élt, ő "élesztette újra" a Krisna-tudatot. Felismerte, hogy ez a tanítás nem csak Indiának szól, hanem az egész világnak. Ő volt az első, aki angol nyelvű könyveket küldött a nyugati egyetemekre. A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda: Az ő neve a legfontosabb a nyugati világban. 70 évesen, szinte pénz nélkül ment Amerikába a 60-as években, és megalapította az ISKCON-t (Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete). Megfordította a hippiket: kivezette őket a kábítószerek világából a lelki tudatosság felé. Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákura: Prabhupáda mestere, egy rendkívül szigorú és intellektuális tanító. "Oroszlán-guruként" ismerték, mert kíméletlenül leleplezte a hamis spirituális utakat. Prahláda Mahárádzsa: A védikus írások egyik gyermekkori hőse. Apja egy démoni király volt, aki kínozta őt a hite miatt, de Prahláda minden körülmények között kitartott Isten mellett. Ő a rendíthetetlen hit szimbóluma. Ardzsuna: A Bhagavad-gítá hőse, a harcos, akinek Krisna elmondta a tanítását a csatatéren. Ő képviseli az embert, aki kétségek között van, de a tanítás hatására feláll és cselekszik. Nárada Muni: A "lelki hírnök", aki az univerzumot járja és mindenkit Krisna felé terel. Gyakran ő az, aki "felébreszti" az embereket a mocsárban. Hanumán: Bár ő Ráma (Krisna egy másik formája) híve, a Krisna-tudatban ő az ideális szolga mintaképe. Nincs egoja, csak az odaadása, ami hegyeket mozgat meg.

 Krisztus hit: Az Újjászületés ( Kegyelem) 

Az alapfelfogás: Az ember a bűn (elválasztottság) állapotában van, és saját erejéből nem tud kimászni a mocsárból.

 A módszer: A kereszt felvétele. Ez a sorsod teljes vállalása. Amikor beleállsz a szenvedésbe, és elismered a semmisségedet, megtörténik a csoda: a Kegyelem.

Amikor a kereszt felvétele megtörténik, vagyis a sorsunk által ránk mért összes szerep tudomásában vagyunk, azt nem tagadjuk, akkor megláthatjuk hogy a Krisztusi kegyelem segítségével feloldozást kapunk tévedéseink alól, vagyis meglátjuk azt, hogy Krisztus által semmi sincs jobban vagy kevésbé megítélve. 

 Lényege: Az újjászületés nem a régi én javítgatása.  Az a régi ember halála ( óember ) és egy teljesen új,         ( Újember ) Istenből táplálkozó lény megszületése. 

Názáreti Jézus: A kiindulópont. Aki nem a palotákba ment, hanem a vámszedők, a kurvák és a betegek közé. Ő a "Logosz", aki hús-vér emberré lett, hogy megmutassa: a sárban is ott van az Isten. Pál apostol: A "fordulat" embere. Üldözőből lett üldözötté. Az ő tanítása a kegyelemről szól: nem a tetteid mentenek meg, hanem az, hogy elfogadod a szeretetet, amit nem érdemelsz meg. Keresztelő János: A pusztában kiáltó szó. A "kiüresedés" előhírnöke.  "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem." Szent Ágoston: A "vadember", aki kereste az élvezeteket, majd rájött, hogy a szíve nyugtalan, amíg Istenben meg nem nyugszik. Az ő Vallomásai a világ első igazán őszinte spirituális önéletrajza. Keresztes Szent János:   Hogy a hited ne az érzéseken, hanem a puszta Valóságon alapuljon. Avilai Szent Teréz: A belső várkastély úrnője. Azt tanította, hogy a lelkünk egy kastély, aminek a közepén lakik az Isten, de nekünk át kell verekednünk magunkat a külső udvarok "csúszómászóin" (a hamis egón), hogy elérjük őt. Assisi Szent Ferenc: A radikális szegénység és alázat embere. Elhagyta a gazdagságot, hogy "Isten bohóca" legyen. Ő mutatta meg, hogy a teljes lemondás és a természettel való egység a legnagyobb szabadság. Eckhart Mester: A "keresztény Advaita" képviselője. Olyan radikális volt, hogy majdnem eretneknek nyilvánították. Azt mondta: "Imádkozom Istenhez, hogy szabadítson meg az 'Istentől'" – vagyis a hamis istenképektől, amiket gyártunk. Pio atya: A 20. század misztikusa, aki viselte a stigmákat (Krisztus sebeit). Ő a szenvedés vállalásának és a "gyóntatószék" kíméletlen őszinteségének a jelképe. A Jobb Lator (Szent Dismas): Aki nem tett semmi jót, nem meditált éveket, csak a halála pillanatában, a kereszten kimondta az igazat: "Mi méltán bűnhődünk... de Ő semmi rosszat nem tett." Ezzel az egy mondattal az Első Szent lett. 

Ezzel az írással csak az a célom, hogy egyrészt egy kicsit helyére kerüljenek az alapfogalmak, és a nézőpont felőli különbségek, hiszen az egyikben mindent "kidobunk" a másikban pedig " suvickolunk".

Van egy olyan különbség is, miszerint az Önvaló felismerésénél van "tovább", és megtapasztalhatjuk az Istent mint különálló entitást. Ebben a témakörben itt nem megyek tovább.

Én úgy látom, az egyéntől függ melyik út a járhatóbb  számára, a végeredmény ugyanaz. 

Ahhoz, hogy az Istennel való kapcsolat helyreálljon, az újjászületés elkerülhetetlen.